Nagyböjt van, a húsvéti előkészület felén túl. Katolikus ember ilyenkor igyekszik komolyabban venni vallási életét, amint a szentmise egyik prefációja ajánlja, hogy a hívek „többet és buzgóbban imádkozzanak, szívesebben gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit”. Ezzel szemben idei nagyböjtünk más alapot nyújt nekünk. Mást jelent a böjt, mást a gyakori szentmisén való részvétel és a lelkigyakorlat, mást az alamizsnálkodás.

Nem egy embertársamtól hallottam, hogy ezt a jelen állapotot, a koronavírust már Isten büntetésének kell tekintenünk. Ám tudjuk, hogy Isten nem büntetőbíró, hanem szerető Atya. A régiek bajaikban vagy sorscsapások esetén azt mondták, hogy Isten meglátogatta őket. Márpedig Isten látogatása sohasem a büntetésre van kihegyezve, hanem valami nagy jó származik belőle. No mármost, ha az Ő látogatásának őszinte megtérés a gyümölcse, akkor a legnagyobb jó történik.

A szabadságot szerető ember jelen helyzetben megkötve érzi magát, hiszen mindenki azt sugallja: maradj otthon! Egy-két napig még jól is érzi magát az ember, később elkezd szanálni, a felgyülemlett otthoni dolgokat pótolni. De aztán? Karanténban lévő családdal beszéltem telefonon: mindenki mindenkivel összeveszett már a második hét elejére. Itt lép be a megváltozott nagyböjti magatartás. Az ételben való megtartóztatás mellett szabad böjtöltetni a nyelvünket. Fogyó türelmünket imádsággal feltölteni. Közvetlen környezetünkben megpróbálni több szeretetet adni – egymásnak is, Istennek is. A televízióban, a Facebookon naponta elérhetők a szentmisék, az áhítatok. Ezekhez igyekezzünk igazítani napi programunkat! S hogyha egyedül élünk is, megtelik a szívünk szeretettel, elfogadóbbak leszünk egymás iránt éppúgy, mint a magánnyal szemben. A reggeli lelki indításon napközben is elmélkedjünk, s mire húsvéthoz érünk, rájövünk, hogy milyen nagyszerű rendezetten, igazi hívőként élni. Ugyan szentségekhez nem járulhatunk, mégis eltelünk a Megváltó szeretetével. Imádkozzunk gyakran, ha lehet naponta a rózsafüzért és a keresztutat, átelmélkedve Jézus értünk vállalt megváltó szenvedését! Így az Úr jelen látogatása is üdvünkre válik. Mire vége lesz a koronavírus-járványnak, vágyva vágyunk végre templomban menni, Isten népével közösségben áldozni.