A Bazilika harangjainak áttekintése

 A Bazilika harangjainak történeti áttekintése

A Bazilikának a felszentelést követően négy harangja volt, egy kicsiny lélekharang, a 9 mázsás Ave Mária harang, a 31 mázsás Boldogasszony harang valamint az első nagyharang, a Szent György harang, melyet Schopper György rozsnyói püspök 1892. április 19-én szentelt fel. A 7735 kilogrammos harang Walser Ferenc műhelyében készült, átmérője 2,2 méter volt.
„Tizenegy órakor megkondult az északnyugati torony öreg harangja [Mária-harang], és a templomul szolgáló sekrestyéből körmenetben vonult elő a papság” –tudósítottak a korabeli lapok  a harangszentelésről.
A harang tervezett helye a nagytornyok baldachinja alatti rész lett volna, ám a legfelső szint nem bírta el az óriási terhet, ezért a harangot lejjebb, 36 méter magasan helyezték el április 21-én. Két nappal később, hét órakor a hagyományoknak megfelelően kiverselték (egymás után megkondították) a bazilika régi harangjait majd az új nagyharang következett, mely egészen az első világháborúig a lipótvárosi templomban szolgált.
A Mária harang kivételével az összes harangot rekvirálták az első világháborúban, ma is ez az egyetlen eredeti harang a templomban.
A Bazilika ezután 1930-ban, a Szent Imre jubileumi év alkalmából rendelt társat a Mária-harang mellé: április 27-én szentelte fel Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek a 7745 kg tömegű Szent Imre Hősök harangját mely május 11-én kondult meg először.
Később ez a harang is háborús áldozattá vált: 1944-ben a megszálló német csapatok hadizsákmányként magukkal szállították az akkoriban harangtemetőként emlegetett Hamburgi telepre ahol azt háborús célokra beolvasztották.
A harmadik nagyharang elkészültéig érdekes út vezetett, Szabó Géza plébános útja volt ez Passauba, aki a bazilika elromlott toronyóráját szerette volna megjavíttatni.
A passaui Perner testvéreknél a toronyórák készítése mellett a harangöntés is családi hagyománynak számított. Ekkor merült fel az új harang öntetésének lehetősége.
Ekkor még senki nem gondolta, mennyire páratlan összefogás alakul majd ki az öntöde és a Neue Bildpost német katolikus hetilap között, mely gyűjtést szervezett a nagyharang pótlására.
Maga a gyűjtés és annak sikere mellett újabb meglepetést váltott ki, hogy az adakozók szándékát nem csupán kárpótlás és jóvátétel vezérelte, hanem hála és köszönet, amiért a magyar kormány 1989-ben a határt a keletnémet állampolgárok előtt Ausztria felé megnyitotta.
Ennek a kölcsönös együttműködésnek az eredménye az eredetinél jóval nagyobb, 9250 kg-os harang, mely fél hanggal magasabban zeng, eddigi elődjei pedig fél hanggal mélyebben szóltak a régóta elérni kívánt F° hangnál.
Az ország legnagyobb harangja határokon átívelő összefogás és segítségnyújtás eredménye és élő szimbóluma, a rendszerváltás tanúságtevője és Isten dicsőségének hirdetője, mely az első szabad augusztus 20-i körmenet befejezésekor kondult meg először.
Az 1993-as évben a II. János Pál pápa által immár társszékesegyházi rangra emelt templom újabb harangokkal gazdagodott: Szent Henrik, Boldog Gizella, Szent Imre, és Szent Erzsébet tiszteletére szentelték őket. Szintén németországi gyűjtésből öntettek. Súlyuk 2150, 1250, 750 és 500 kg, adományozóik a Bambergi Érsekség és hívei, a müncheni Rotary Club, és a Passaui Egyházmegyei Caritas alapítvány.

Most Balázs